„A Pride kordonok közé zárása nemcsak ésszerűtlen, hanem a joggyakorlás értelmét is megkérdőjelezi. E jogukkal ugyanis azért élnek a felvonulók, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt demonstrálhassák egyetértésüket az emancipáció hívei, és hogy a demonstrációjukhoz menet közben bárki csatlakozhasson. Ezért választják mindig Budapest legnagyobb tereit és sugárútjait a felvonulás helyszínéül és útvonalául. (»Menjenek máshová!« – kiáltana fel a nyájas olvasó ezen a ponton, ha nem tudná, hogy a helyszín és az útvonal megválasztása éppúgy lényeges tartalma a gyülekezési szabadságnak, mint a mondanivaló megválasztása, úgyhogy nem kell máshová menniük. [Amúgy, ha máshol vonulnának, akkor kevésbé váltanák ki az agresszív homofóbok dühét, és nagyobb biztonságban lennének? Kétlem.]) Ha a rendőrség a széljobb-huligánoktól való félelme következtében be- és kiléptetőpontok bonyolult rendszerét erőltetve rájuk kordonerdő és rendőrsorfal közé kényszeríti a Pride résztvevőit, akkor az nem a gyülekezési joggal kapcsolatos pozitív állami kötelezettségek tiszteletben tartásáról tanúskodik. (...)
Minden más agresszorral szemben, a békés felvonulás és a közrend bármilyen veszélyeztetése vagy sérelme esetén pedig a szabálysértési és a büntetőjogi eszközök széles tárháza áll a rendőrség rendelkezésére. A rendzavarás, a garázdaság mellett a Pride esetében a gyülekezési szabadság megsértése és a közösség tagja elleni erőszak tényállásai mind-mind szóba jöhetnek, és ha megvalósulnak, akkor a határozott és azonnali rendőri fellépés hivatali kötelesség. A felvonulók védelmének tehát semmilyen jogi akadálya nincs, sőt, a jogaik és a közrend védelme egyaránt ezt követeli meg. Világos, hogy ez szintén extra erőforrást igényel, de ezt legalább jó jogi indokok támasztják alá, és talán nem kevésbé lenne eredményes, mint az eddigi gyakorlat.”